Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VIK Iskola 12. G (2.)

2009.12.30

A reneszánsz portré

 

Az egyénített ábrázolásmóddal járó műfajnak kifejezetten kedvezett az itáliai reneszánsz időszaka is.

A reneszánsz (a szó "újjászületést" jelent) korszakot trecento (1300-as évek), quattrocento (1400-as évek) és cinquecento (1500-as évek) korokra bonthatjuk. A stílust a festészetben is jellemzi az antik eszmeiség és formanyelv, továbbá a természet újra felfedezése. Az órán megbeszélt példák elsősorban a 2. és a 3. korszakból származtak.

PIERO DELLA FRANCESCA (1410-es évek - 1492) művészete szinte a teljes 15. századot átíveli. Talán legismertebb műve a firenzei Uffizi múzeumában őrzött kettős portré AZ URBINÓI HERCEGI PÁRról. Kép Federigo da Montefeltre, Urbino város herceg és felesége (Battista Sforza) egymással szembenéznek, oldalnézetből látjuk őket, ezt az ábrázolásmódot profilnak nevezzük (van teljes és félprofil, de még 3/4-es profil is, itt az előbbivel van dolgunk). Kemény, csúnyácska arcvonásaik ellenére méltóságot sugároz az alkotás - ez is volt a művész célja, s nem pedig egy eszményi szépségű, ám a valóságtól elrugaszkodó páros portré. Magyar párhuzamként említettük az ismeretlen lombard mester kettős Képportréját Hunyadi Mátyásról és Aragóniai Beatrixról,  természetesen ezek márvány domborművek, s a nemes arcéllel, babérkoszorúval ábrázolt nagy uralkodó vonásai több idealizálást hordoznak.

 

Kép Számos portrét készített a mitologikus-allegorikus képek (pl.  Vénusz születése, Tavasz stb.) mestere, SANDRO BOTTICELLI (1445-1510) is. Legtöbb festményén a lírai szépségű SIMONETTA VESPUCCI tűnik fel, akinek az egyik portréja a félprofil tökéletes példája.

 

Kép A számos művészeti ágban és tudományban jártas LEONARDO DA VINCI (1452-1519) titokzatos alkotása, a MONA LISA minden idők egyik legismertebb festménye (1503-1505 között készült, ma a párizsi Louvre-ban látható). A finoman mosolygó, rejtélyes nőalak nem teljes profillal fordul felénk, de magabiztosan tekint a szemlélőre, egymásra helyezett kezei nyugalmat, méltóságot árasztanak. Leonardo a körvonalakat lazábban kezelő ("elmosó") stílusa is jól megfigyelhető a képen: ezt nevezzük sfumatónak. Szemben a korábbiakkal (akár Piero della Francesca művével) a Mona Lisa táji háttere is jóval részletezőbb. A kései reneszánszban figyeltek fel rá először, hogy a levegő, a pára fizikai tulajdonságai, illetve a fénytörés miatt a távolabbi objektumok (a Mona Lisa esetében a hegyek) kevésbé élesen látszanak. Leonardo tudatosan világosabbra, elmosódottabbra festette midazt, amiről azt akarta sejtetni, hogy távolabbinak érzékeljük. Ez a levegőperspektíva elméletének lényege.

RAFFAELLO SANTI (1483-1520) halálának dátumát sokan a reneszánsz szimbolikus lezárásaként is értelmezik. A fiatalon elhunyt művész jelentős alkotásait már nem a Medici család uralta Firenzében, hanem Rómában készítette, a művészetet pártoló pápák megbízásából. Ez a kép azonban kivétel: a Kép HÖLGY UNIKORNISSAL (1505, Galleria Borghese, Róma) egy (a Mona Lisához hasonló beállítású) női portré.  Az antikizáló hagyománynak megfelelően a modell egy oszlopokkal határolt, loggiaszerű építményben foglal helyet, mögötte a háttér a Leonardónál megismert levegőperpektívával jellemzhető. A fiatal nő ölében egy mitikus állatot: egyszarvút (unikornist) tart. Ez a lény az európai hagyományban a szüzesség és a tisztaság jelképe volt.